Un loc mirific dar straniu, tinovul (turbăria) Luci este o mlaștină oligotrofă, rezervație naturală, situată la circa 10 Km vest de comuna Sâncrăieni, la 1080 m altitudine, în zona de creastă a Munților Harghita de Sud. Turbăria ocupă o suprafață de 273 hectare și este instalată în partea centrală a craterului vulcanic Luci, reprezentând o fază finală de colmatare a acestuia. Din turbărie izvorăște râul Cormoș. Grosimea stratului de turbă scade de la circa 5 m în partea sudică, la 1,5-2,0 m spre nord. Rezervația prezintă o importanță științifică deosebită datorită structurii ecosistemului forestier în care vegetează o populație reprezentativă de specii oligotrofe considerate relicte glaciare, specifice turbăriilor: mesteacănul pitic (Betula nana), roua cerului (Drosera rotundifolia), ruginare (Andromeda polifolia), sânzâiene (Galium uliginosum), viorea (Viola epipsila), călțunul doamnei (Geum rivale), odolean (Valeriana dioica), poroinic (Dactylorhiza maculata), iarba ciutei (Doronicum austriacum), pufuliță (Epilobium palustre), vuitoare (Empetrum nigrum), bumbăcăriță (Eriophorum vaginatum), iarba vântului (Nardus stricta), rogoz (Carex nigra, Carex echinata, Carex rostrata), curechiul de munte (Ligularia sibirica). Lângă aceste rarități floricole, apar o serie alte specii de arbori și arbusti mai obișnuite: molid (Picea abies), brad (Abies), pin (Pinus L.), zadă (Larix), mesteacăn (Betula pendula), salcie aurită (Salix aurita), zălog (Salix cinerea), merișor (Vaccinium vitis-idaea), afin (Vaccinium myrtillus), cununiță (Spiraea chamaedryfolia). Se recomandă străbaterea cu mare atenție a turbăriei deoarece monotonia vegetației și lipsa reperelor îngreunează foarte mult orientarea. A Lucs tőzegláp, Csíkszentkirálytól 10 km-re nyugatra, a Dél-Hargita hegyvonulat északi részén, a főgerinc közvetlen közelében, a Tolvajos tető és a Szentimrei Büdösfürdő között található egy óriáskráterben (kalderában). Az 1080 m tengerszint fölötti magasságú kaldera kb. 7 km átmérőjű. Ez Románia legnagyobb kiterjedésű tőzeglápja. Itt található a jégkorszaki tundrai pici nyír, valamint számos növényritkaság: tőzegrozmaring, kereklevelű harmatfű, tőzegáfonya, gyapjúsás, különféle mohák és nyírek. A láp tőzegmohái között gyéren tenyésző, törpe növésű erdei fenyő (lucfenyő) az északi tundrák képéhez teszi hasonlóvá a lápot. A lápot középen turista ösvény szeli át, azonban idegenvezető nélkül nem tanácsos a túrázás, mert a láp növényzete olyannyira egyhangú, egyforma, hogy szinte lehetetlen a benne való tájékozódás. A lápra jellemző hüllőfajok az elevenszülő gyík és a keresztes vipera. Nagyvad állománya a környező erdőkre jellemző, ahol gyakori a barnamedve, a gímszarvas, vaddisznó, őz, de előfordul a farkas és a hiúz is. A 273 hektáros lápot 1955 óta nyilvánították védett területté. Ma egyúttal Élőhelyvédelmi Natura 2000 terület is (ROSCI0246).