(Csíkszentimrei Büdösfürdő )

Stațiunea preferată a multora din zonă, deoarece se găsete la o distanță mică de Miercurea Ciuc și pe cât de necunoscut este pentru publicul larg, cu atât mai multe lucruri interesante oferă vizitatorului. Aparținînd  comunei Sântimbru-Ciuc, Băile Pucioasa, stațiune balneologică și climaterică locală, se găsește în raza comunei Sâncrăieni, pe coama munților Harghitei. La Băile Pucioasa se poate ajunge pe drumul judeţean DJ 123d (asfaltat, 14 km) din Sâncrăieni. La Băile Sântimbru se poate ajunge și pe jos, circa 2-3 ore, pe o cărare marcată cu cruce albastră care pornește de la Băile Jigodin (în extremitatea sudică a orașului Miercurea Ciuc). Aflat la o altitudine de 1100-1250 m, în apropierea comunei Sântimbru, este renumită mai ales pentru emanațiile gazoase (cele mai puternice din șirul muntos Harghita ), folosite pentru tratarea simptomelor reumatice. Specific acestei staţiuni este mirosul neplăcut de gaze mofetice, de unde şi denumirea ungurească Büdösfürdő = Băile Puturoase (împuţite). Mofetele reprezintă emanaţii de gaze postvulcanice reci şi sunt contituite preponderent din dioxid de carbon (CO₂), frecvent peste 95%. Subordonat conţin azot, oxigen, hidrogen sulfurat, radon etc. Datorită prezenţei hidrogenului sulfurat care imprimă mirosul specific, aceste emanaţii greşit au fost numite solfatare deoarece solfatarele sunt gaze fierbinţi emise de vulcanii activi. Apa izvoarelor minerale este folosită în cea mai mare parte de către băile calde. În ultimele zece ani, la Băile Sântimbru-Ciuc, au fost construite aproape 750 de vile, care oferă cazare din primăvară și până-n toamnă pentru turiști. La o asemenea altitudine, sunt rare atâtea izvoare de ape carbogazoase și mofete. Mofeta folosită de acum, a fost săpat de ciobani, pentru uz propriu. Din cauza vâjâitului scos de mofetă, a fost denumit „Vâjâitorul”.

Anfahrt

Der Badeort kann am einfachstens mit der Eisenbahn 400 zugänglich sein. Man soll bei Csíkszentkirály aussteigen, und soll noch einen 14 km langen Waldweg nach den Kurort machen.

Csíkszentimre büszkesége a faluhoz tartozó birtokrészen kialakult "Szentimrei Büdösfürdő" a Hargita gerincén. Az 54-es községi úton közelíthetjük meg (makadám burkolat, 14 km), amely Csíkszentkirályról vezet a Nagyos-patak völgyén felfelé, majd áthalad az Előhágón. Helyi érdekeltségű balneológiai üdülőhely, 1100-1250 m tengerszint feletti magasságban, a Dél-Hargita egyetlen hegyi üdülőtelepe. Gázömléseiről (mofetta) nevezetes, itt vannak a Hargita hegyvonulat legerősebb (99 százalék szén-dioxidot tartalmazó) gázömlései, amit reumás tünetek kezelésre használnak.

(Csíkszentimrei Büdösfürdő )

La fierté du village Sântimbru-Ciuc, Băile Pucioasa, station balnéologique et climatérique locale, se trouve dans le voisinage de la commune Sâncrăieni, dans la cime des montagnes Harghita. On peut arriver au Băile Pucioasa sur le chemin communal 54 (macadam, 14 km) du Sâncrăieni. Cela se trouve a 1100-1250 m d’altitude, proche de la commune Sântimbru, est renommée surtout pour les émanations de gaz (les plus fortes de la chaine des montagnes Harghita), utilisées pour le traitement des symptômes rhumatiques. L’eau des sources minérales est utilisé pour la plupart dans les bains chauds. Dans les derniers 10 années dans la station Băile Sântimbru-Ciuc, ont été construites environ 750 de villes, en offrant hébergement du printemps jusqu’en automne pour les touristes. A l’hauteur d’une telle altitude les sources d’eaux carbogazeuses et les mofettes sont tres rares. La mofette utilisée a présent a été creusée par les bergers pour usage propre. A cause du sifflement fait par la mofette a été dénommée „Le Sifflant”.

Valamikor két pásztor, apa és fia, juhokat legeltettek a Büdöshegy aljában. Ezt a hegyet azért nevezték büdösnek, mert itt rossz szaga volt a levegőnek. Az apa lehetett vagy hatvan-hetven esztendős, míg a fia alig múlt húsz éves. Az az erős, derék, fiatal legény nem győzött eleget csodálkozni édesapján, midőn a hajnal ébredésekor állandóan csak arról panaszkodott, hogy hol itt fáj, hol ott fáj. Egyik ősszel, a szokottnál korábban lehavazott, de a pásztorok szebb időt remélve behajtották juhaikat a fák közé, hogy ott, a még megmaradt füvön húzzák ki az idő jobbra fordulásáig.

Der Stolz von Csíkszentimre ist das "stinkende Bad", das auf dem Grat des Hargita Gebirges entstanden ist, der zum Besitzum des Dorfes gehört. Das Bad kann auf dem kommunalen Weg 54 zugänglich sein, der aus Csíkszentkirály durch dem Tal des Nagyos Baches bergan führt, und dann den Előhágó Pass durchführt.

Posibilități de acces

Linia CF 400, între Brașov și Ciceu, de la stația Sâncrăieni cu mașina, la 14 km pe un drum forestier.

Irgendeinmal hüteten hier zwei Hirten, Vater und Sohn, ihre Herde unter dem Stinkenden Berg. Dieser Berg wurde „Stinkend“ genannt, weil die Luft hier ein schlechter Geruch hatte. Der Vater konnte schon 60-70 Jahre alt sein, während sein Sohn kaum hatte 20 Jahre alt. Der starke, brave, junge Bursch konnte sich nicht genug über seinen Vater stauen, wenn er jeden Morgen immer darüber klagte, daß er bald hier, bald dort Schmerzen hatte. An einem Herbst fiel der erste Schnee früher als gewöhnlich, die Hirten trieben ihre Herde, auf einem schöneren Wetter hoffend unter die Bäume, um dort auf dem übrig gebliebenen Gras auszuhalten, bis das Wetter besser wird.

Des possibilités d’acces

La ligne de chemin de fer CF 400, entre Brașov et Ciceu, de la station du Sâncrăieni en voiture, a 14 km sur un chemin forestier.

Des eaux minérales

Les eaux minérales carbogazeuses ont un contenu réduit de minérales.

Megközelítés

Vasúton a 400-as vasútvonalon Csíkszentkirály megállónál kell leszállni, onnan 14 km-es erdei út vezet a fürdőhelyre.

• Hargita megye természetes gyógytényezői. Csíkszereda, 1974.
• Csíkmegye ásványos forrásai és fürdői. IN: Vitos Mózes: Csíkmegyei füzetek I. Csíkszereda, 2002. 269-343.
• A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdői. Szerk. Jánosi Csaba, Péter Éva. Csíkszereda, 2003.
• Dr. Szabó Árpád: Radioaktív ásványvizek és mofettagázok. Kolozsvár, 2005
• Székelyföldi fürdők, gyógyhelyek, Szerk.: Jánosi Csaba, Péter Éva, Herczeg Ágnes, Takács Edvárd, Ars Tropia Alapitvány, Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, B.K.L. Kiadó, Szombathely, 2005.
• Jánosi Csaba – Péter Éva – Berszán József – Jánosi Kincső: Az Alcsíki- és Kászoni-medence ásványvizei és gázömlései. IN: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Szerk. Murányi János. Csíkszereda, 2006. 343-356.
• Csíkszentimre öröksége. Csíkszentimre, 2011.
• Incze Réka, Jánosi Csaba, Kisgyörgy Zoltán és Tatár Márta: Székelyföldi Mofettás Könyv, Gyógygázok az egészség szolgálatában, Háromszék Vármegye Kiadó, 2018
• Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természevédő Egyesület, 2009.
• Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.
• Kristó András: Természeti emlékeink és a természetvédelem legsürgősebb feladatai Csíkban. IN: A Csíki Székely Múzeum Közleményei 1956. Csíkszereda, 1957. P.59-71.
• Máthé István-Balázs Enikő-Tóthmérész Béla-Urák István: A Mohos és a Lucs tőzeglápok futóbogár-faunájának összehasonlító vizsgálata. IN: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2006. Szerk. Murányi János. Csíkszereda, 2005. p. 451-462.
• Urák István-Máthé István: A Lucs–tőzegláp pókjainak (arachnida:araneae) faunisztikai és ökológiai vizsgálata. IN: Acta Siculica. Sepsiszentgyörgy, 2013. p. 59-74.

Cândva demult, doi ciobani, tată și fiu, pășteau oile la poalele muntelui Putos. Acest loc, și-a primit numele din cauza mirosului greu a aerului. Tatăl era deja trecut de 60, în timp ce fiul abia trecuse vârsta de 20 de ani. Fiul, tânăr, voinic și sănătos, în fiecare dimineață era foarte mirat, când tatăl lui se plângea că : „mă doare ici, mă doare colo. ”

Il était une fois deux bergers, pere et fils, avec des moutons pâturant au pied de la montagne Putos. Ce lieu a reçu le nom a cause de l’odeur tres fort de l’air. Le pere avait plus de 60 ans pendant que le fils justement avait fait 20 ans. Le fils, jeune, fort et sain, s’étonnait de son pere chaque matin parce qu’il se lamentait des douleurs « ça fait mal ici, et ici… » .
Dans un fin d’automne quand l’hiver parait arriver avant de temps, les bergers dans l’espoir de trouver encore du vert sont entrés dans la foret. Avançant vers la vallée ils ont trouvé une place ou la neige avait fondu de tout. Quand ils sont arrivés plus proche ont observé qu’il y avait des vapeurs sortant du sol, et en plus de la sensation de chaleur il y avait une odeur nauséabonde.
A partir de ce moment chaque fois en passant par la ils s’arretaient pour se réchauffaient.